Hogy ki is vagyok….

2013 január 23. | Szerző: tuska |

…..32 éves vagyok. Bár néha, mikor szóba kerül az életkorom, 30-at mondanék… aztán hirtelen rájövök, hogy annak már 2 éve!

Hogy mi vagyok? Anya vagyok! Lassan ex-feleség vagyok. …aztán vagyok még ex-barátnő… ex-szerető… ex-munkatárs és ex-barát!

Viszont, ami a legfontosabb! NŐ vagyok! Igen! Nagybetűkkel! Hogy mióta érzem így? Körülbelül 2 éve….  vagyis 2 éve kezdődött a NŐ-vé válásom. Hónapokig tartó őrlődés, gyötrődés, szenvedés, gondolkodás…. sírás, hisztizés, veszekedés…. és még rengeteg hasonló szóval illethető időtöltés után elhatároztam: ELKÖLTÖZÖM!

Elköltözöm a házból, ahol a férjemmel és a kislányommal éltem. Az első közös otthonunkból. Ahová már annyira vágytam, és amit el kellett hagynom ahhoz, hogy NŐ lehessek. Elkezdhetném taglalni a házasságom megromlásának részleteit kronologikus, esetleg abc sorrendben… de nem ez a lényeg!

Szóval kitűztem a napot! Közöltem a szüleimmel sírógörcsök közepette, hogy nem tudok más megoldást, visszaköltözünk, a kislány és én!    Aztán aznap munka után hazamentem, és pár óra alatt összepakoltam a legfontosabb dolgainkat. A költözés részleteit persze fejben előtte már rengetegszer lejátszottam…. a ruhákat vállfástól a hátsó ülésre, a játékokat néhány kosárkába….  pipere cuccok, íratok, emlékek….. egy valamit nem terveztem el előre. Az összeomlást! Ott rohangáltam az imádott otthonomban, ahol már nem bírtam tovább élni, így ott kellett hagynom, és ahogy a konyhában álltam és néztem a szekrényt, a polcot, az asztalt, amit apukám készített nekem a saját kezeivel…. kiszakadt belőlem!  Leültem és levegő után kapkodva zokogtam! Hirtelen összezavarodtam és nem tudtam mi legyen! De akkor már nem volt visszaút. A döntésem végleges volt!                                                                                                                                                                                                                                 Eszembe jutott egy könyv részlet. Ízek, imák, szerelmek! A NŐ a fürdőszobában zokog és Istenhez fohászkodik segítségért. És Isten volt vagy csak egy belső sugallat, de Valaki azt mondta Neki, hogy „Menj és feküdj le!”. Én is ezt éreztem! Fejezd be a pakolást, és menj a lányodhoz! Azért még felhívtam egy barátnőmet, aki elrohant hozzám és átsegített az utolsó perceken.

Így kezdődött…..aztán jött fél év a szülőknél…