Nagy Ő

2014 január 5. | Szerző: tuska |

Rájöttem, különleges képességem van! Összehozom az embereket! Kár, hogy valahogy pont azt a fickót ‘hozom össze’ élete szerelmével, akivel éppen együtt vagyok…

A sztori nem először fordul elő, de nagyon értékelném, ha nem csinálnánk rendszert belőle!

Végre ráakadok Valakire, aki okos, kedves, figyelmes… és még számtalan hasonló Adoniszi jellemzővel bír, és én, persze jó naíva és örök optimista módjára elkezdek Belészeretni! Annak ellenére, hogy az agyam egyfolytában azon fáradozik, hogy visszatartsa az érzéseimet… de valahogy csak akad néhány rés a pajzson… Szóval jönnek az érzések és… igen! Ő is dicsér, és sóhajtozik, hogy de jó Velem! Így hát nincs más hátra, mint előre! Jöjjön aminek jönnie kell! Khmm…nah, egy pillanat! Nem pontosan erre gondoltam! Hogy mi jön? Semmi… Vagyis pontosabban újra előkerült régi jó ismerősöm, ‘Kussolás’ Őnagysága! Ő aztán hozza magával kebelbarátait, Mr. Gyomorgörcsöt, Mr. Álmatlanságot és Mr. Étvágytalanságot!

Aztán néhány nap késéssel megérkezett jelenlegi vágyaim ‘tárgya’ is… megtört a csend! És akkor jön a sztori. ‘Pár napja felbukkant a Nő, akibe évek óta szerelmes vagyok… amolyan plátói a dolog… de most megvalósulhat!’ Hát ennyire egyszerű! Mit lehet erre mondani? A Szerelem bizony nagy úr! Nyilván nem tudom űberelni az érzést a közösen eltöltött csodás napok és éjszakák kiváltotta érzésekkel. Pedig mindennél jobban szeretném!! De megértem és elbúcsúzok. Így aztán visszatérek a korábban említett Urak társaságába… és napokig szomorkodom álmatlanul és koplalva.

Vajon eljön az idő, amikor én leszek a Nagy Ő Valakinek? Vagy egyelőre ez a feladatom? Gondolkodtam is, hogy visszamegyek a társkeresőre és megváltoztatom, a bemutatkozó szövegemet: “Életed Szerelme elérhetetlen számodra? Realizálnád végre az évek óta tartó plátói viszonyt? Csak keress meg! Néhány randi velem, és garantálom, hogy a kiszemelt Hölgy maga fog megkeresni és aztán a magányosan töltött hosszú évek után, végre részed lehet egy csodás kapcsolatban! És aztán boldogan éltek, míg meg nem haltok…és így tovább, és így tovább….”