Nagy Ő

2014 január 5. | Szerző: tuska

Rájöttem, különleges képességem van! Összehozom az embereket! Kár, hogy valahogy pont azt a fickót ‘hozom össze’ élete szerelmével, akivel éppen együtt vagyok…

A sztori nem először fordul elő, de nagyon értékelném, ha nem csinálnánk rendszert belőle!

Végre ráakadok Valakire, aki okos, kedves, figyelmes… és még számtalan hasonló Adoniszi jellemzővel bír, és én, persze jó naíva és örök optimista módjára elkezdek Belészeretni! Annak ellenére, hogy az agyam egyfolytában azon fáradozik, hogy visszatartsa az érzéseimet… de valahogy csak akad néhány rés a pajzson… Szóval jönnek az érzések és… igen! Ő is dicsér, és sóhajtozik, hogy de jó Velem! Így hát nincs más hátra, mint előre! Jöjjön aminek jönnie kell! Khmm…nah, egy pillanat! Nem pontosan erre gondoltam! Hogy mi jön? Semmi… Vagyis pontosabban újra előkerült régi jó ismerősöm, ‘Kussolás’ Őnagysága! Ő aztán hozza magával kebelbarátait, Mr. Gyomorgörcsöt, Mr. Álmatlanságot és Mr. Étvágytalanságot!

Aztán néhány nap késéssel megérkezett jelenlegi vágyaim ‘tárgya’ is… megtört a csend! És akkor jön a sztori. ‘Pár napja felbukkant a Nő, akibe évek óta szerelmes vagyok… amolyan plátói a dolog… de most megvalósulhat!’ Hát ennyire egyszerű! Mit lehet erre mondani? A Szerelem bizony nagy úr! Nyilván nem tudom űberelni az érzést a közösen eltöltött csodás napok és éjszakák kiváltotta érzésekkel. Pedig mindennél jobban szeretném!! De megértem és elbúcsúzok. Így aztán visszatérek a korábban említett Urak társaságába… és napokig szomorkodom álmatlanul és koplalva.

Vajon eljön az idő, amikor én leszek a Nagy Ő Valakinek? Vagy egyelőre ez a feladatom? Gondolkodtam is, hogy visszamegyek a társkeresőre és megváltoztatom, a bemutatkozó szövegemet: “Életed Szerelme elérhetetlen számodra? Realizálnád végre az évek óta tartó plátói viszonyt? Csak keress meg! Néhány randi velem, és garantálom, hogy a kiszemelt Hölgy maga fog megkeresni és aztán a magányosan töltött hosszú évek után, végre részed lehet egy csodás kapcsolatban! És aztán boldogan éltek, míg meg nem haltok…és így tovább, és így tovább….”

 

‘NEM’

2014 január 3. | Szerző: tuska

NEM… mennyire egyszerű szó! 3 betű… ennyi az egész! Mégis mekkora jelentősége van!

Amikor egy piciny gyermek tanulja az anyanyelvét, talán ez a szó van az elsők között, amelyek bekerülnek a kicsi szótárába: NEM. Én szülőként, még most is mosolyogva emlékszem vissza, ahogy a kislányom annak idején elkezdte használni ezt a szót. Olyan bátor és határozott volt! Persze…hisz nagyon tudta, hogy mit akar…illetve, hogy mit nem… 🙂

Mindannyian megtanuljuk… aztán a gyermekkor után talán tini korunkban használjuk a legtöbbet. Szinte hallom anyukámat, ahogy 15 éves koromban rámnézett, amikor bulizni indultam, és azt kérdezte: “Nem túl sok a smink?” Én persze rögtön rávágtam: “NEM!”

Aztán amikor főiskolára jártam és nem volt kedvem beutazni a fővárosba amiatt a néhány óra miatt… anyu akkor is megkérdezte :”Nem kellene Neked iskolába menni?” Én persze akkor is határozott voltam: “NEM!” 🙂

És persze jött még számtalan jótanács, intelem, és javaslat… én viszont csak ezt a szócskát ismételgettem újra meg újra.

Aztán felnőttem. Ma már tudom, hogy ez a három betű mekkora fájdalmat és szomorúságot okozhat annak, akinek mondjuk. Így aztán megtanultam használni a ‘szinonímáit’… talán… nem tudom… még gondolkoznom kell… lehetséges… nem biztos… Ugye ismerős…?

Csakhogy átkerültem arra az oldalra, ahol elkezdtem új és sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítani egy aprócska “NEM”-nek! Igen, megint a férfi-nő kapcsolatról… az örökös “harcról”, szócsatákról, érzelmekről és ki nem mondott “NEM”-ekről gondolkodom.

Hisz egy “NEM” egy kapcsolat végének közeledtével a megváltást jelenti egykori párunknak! Azt jelenti, menj! Vége van… Elengedlek, hogy új ajtókat nyithass az életedben és ne ezen a becsukott kapun dörömbölj hasztalan… Megtisztellek, hisz jogod van az igazsághoz és a szabadsághoz! Jogod van a nyugalomhoz, amely felváltja az önmarcangolást, az aggódást, a gyomorgörcsöt és az ébren töltött éjszakákat! Jogod van a “NEM”-hez!! Persze az ember sír és szomorú. De nincs ebben semmi rossz, hisz az elválás fáj. Bizony, néha az igazság is fáj… de sokkal nagyobb fájdalmat tud okozni egy “nemtudom”, egy “talán” …. vagy maga a néma csönd! Hisz ezek még tele vannak reménnyel és félelmekkel… kívánságokkal és imádságokkal… a menny és a pokol lehetőségeivel…

Bárcsak felnőtt fejjel újra megtanítanák az embereket kimondani ezt az egyszerű szót! Kimondani és vállalni a következményeket! Bárcsak gyermeki énünknek ezt a részét is megőrízhetnénk… és bátran, határozottan ki tudnánk mondani “NEM” NEM” NEM”….