KUSSOLÁS!

2013 június 14. | Szerző: tuska |

Igen, nagybetűvel! Hisz megérdemli! ‘Őnagysága’ az ellenkezőnem kedvenc hobbija!

Miért gondolják a pasik, hogy ez a megoldás! Kussolni! Sunnyogni… aztán majd csak történik valami… persze rendszerint semmi nem történik, csak én kapok idegbajt mire kihirdetjük a ‘Csendkirályt’!

Legfrisebb sztorim főszereplője egy csaknem 40 éves úriember! Első pillanattól kezdve imád! Oda van értem! Rohan hozzám! Csak engem akar! És elrugaszkodik…. aztán fejest ugrik az életünkbe! Én meg azt gondolom, ok! Nem lehet baj! Hisz oda van értem! Szeret, “úúúúgy, ahogy vagyok‼” Szóval jöjjön aminek jönnie kell! A lányom imádja! És folyton kérdezi, hogy mikor jön legközelebb! Szóval minden jól alakul…. És a legfontosabb: addig mondogatja, hogy szeret, míg végül elhiszem! És kitárom a lelkem… utat engedek a saját érzéseimnek, és borzasztóan élvezem! Lehet, hogy tényleg itt van? Ő AZ?! IGEN! Azt mondja, higgyem el! Itt van és itt is marad!

Elutazunk 2 napra.. végre csak mi ketten! Minden szuper! Szombat délelőtt kitesz otthon…. Aztán…. SEMMI! Hm.. najó.. vasárnap a kisfiával van… rá koncentrál… nincs semmi gond! Azért mégiscsak jó lenne egy SMS…. Najó.. ne legyünk telhetetlenek.. majd holnap! Hétfő!? SEMMI! Én finoman elkezdem keresni. Dobok neki egy sort e-mailen… aztán megcsörgetem…. Hmmm.. najó, tudom, hogy nagyon elfoglalt, majd hazafelé hív! De nem…. Semmi! Este újra hívom.. hiába. De aztán szerencsére visszahív.. én meg örülök‼! De korán! Már a hangján hallom, hogy nehezére esik beszélni… “idő kell”… “rendet kell tenni a fejemben”…. Hidegzuhany‼ Ok, megértem a felvázolt problémát… lelki dolgok, és mivel egy érzékeny emberről van szó, természetesen nem reklamálok. Próbálom biztosítani a támogatásomról… én már túl vagyok hasonló nehézségeken, tudom milyen… de itt vagyok, számíthat rám!

Aztán egy-egy soros levélváltások a semmiről! Ettől kiborulok! Néha jön egy-egy bók… vagy egy “hiányzol”! Ettől persze majd kiugrom a bőrömből, és nyugtatom magam, hogy minden rendben! Nem kell pánikolni. Persze nekem is zakatolnak a gondolataim az adott ‘probléma’ körül… és próbálnám megosztani Vele. Nah, itt kezdődtek a gondok! SMS? Felejtsd el! Nem válaszol! Telefon? Áh, reménytelen! E-mail? Esetleg… hisz ott a legkönnyebb sunnyogni! Az a leginkább személytelen verziója a kommunikálásnak. De elég fontos dologról lenne szó, szóval próbálnám forszírozni a találkozást! Azt mondja, amíg nem tisztul a kép, nem jó ötlet! Hmm…. Csakhogy az én gondolataim és ötleteim is lehetnének adalékanyag a tisztításhoz… Szóval megírom Neki, hogy nagyon szeretnék beszélni! Megígéri sms-ben, hogy visszahív! És mi az eredmény? Hát persze.. semmi‼ Jah, de mégis van! KUSSOLÁS