ELÉG!!!

2013 március 11. | Szerző: tuska |

Elég volt!! Elfáradtam! Vajon, ha nem keresgélek, a Sors beküld majd az ajtómon egy “szőke herceget”? Bár egy barnának vagy feketének jobban örülnék… De tényleg!? Besétál majd? Vagy mellém ül a buszon? Vagy nekem tolja a bevásárló kosarat? Esetleg megpillant az utcán és közli velem, hogy én vagyok álmai nője és többet nem akar szem elől téveszteni? 🙂 Na persze… álmodik a nyomor… Pedig ajánlom Neki, hogy találjon ki valamit, mert én nem keresem tovább! Legalábbis egyelőre…

Hogy miből is van elegem… lássuk csak!

Az egyik kedvenc sztorim: ismerkedős oldal… ismerkedős levél… fotó nélkül! Rosszul kezdődik. De mivel mindenkinek jár egy esély, válaszolok. Próbálok érdeklődni, hogy mi az oka a kép-telenségnek… esetleg e-mailben dobna -e valamit… A válasz: ismert ember vagyok, nem akarom, hogy kiderüljön, hogy itt ismerkedek. Mondom ok, de e-mailben …. ott csak én látom… Persze semmi. De aztán valamiért mégiscsak birizgálja a fantáziámat a pasi, így számot cserélünk. Már hív is! Hurrá! Vagy.. várjunk csak… dehogy hív! Megcsörget!!! Az agyam eldobom! (Tudom, hogy ciki…de…) Én persze visszahívom! Hajt a kíváncsiság! Kérdezem, hogy csak kipróbálta a számot, hogy valódi e… vagy mi történt? “Jah, nem! Gondoltam, visszahívsz!” Én hülye, persze hívtam is. Na szóval ismerkedünk… kérdezi, hogy akkor mikor-hol?!”Mondjuk ma este?” Ööööö… ugye láttad, hogy gyerekem van és nem Budapesten élek! Nekem ez így nem megy! (Nem is értem hogy gondolja!) Aztán próbálunk időpontot egyeztetni… már itt furi volt… a pasi, kb. a naptárját lapozgatja!!! Nah, nagy nehezen döntésre jutottunk… másnap! Nekem autószerelőhöz volt időpontom, de gondoltam belefér! Aztán egész nap olyan fura érzésem volt, így lemondtam a találkát. Persze felhívott. Naná, hogy imponált! Áradozik, hogy mennyire kíváncsi rám! Találjunk ki valamit! Viszont ő elutazik, szóval pár nap múlva jó neki! Addigis elérhető lesz e-mailben. Nah… hát én persze várok… aztán írok… semmi! Nyilván nem mentem sehová! Aztán újra megkeres! Mi lenne, ha skype-on chatelnénk este?! Nah, mondom, ok! Jó ötlet! Hazaérek.. már ülök is a gép elé… és örülök, mert jön is az üzenet! Kb. a 3. sorban megkérdezi, hogy bekapcsolom e a kamerát! Mondom miiiii??? Nyilván nem! Hisz ő több fotót is látott rólam… én meg semmit… meg elvből nem kamerázom, főleg nem elsőre! Nah, erre dobok neki valami poént… mert erőlteti, hogy látni akar… hááát… mondom, kérjen meg valaki mást a listáról! Mert gondolom nem vagyok egyedül rajta! (Persze azt a választ várom, hogy ne viccelj! Milyen lista? Stb…) Erre ő: “Ez igaz! ezért lenne jó, ha láthatnálak!!” Bmeg!!! Nah, itt érzékeny búcsút vettünk egymástól!

Aztán jó pár héttel később újra rámír! Nagyon szimpatikus vagy, szeretnélek megismerni! Hmm… most mivan??? Válaszoltam neki, hogy ez fura, hisz már telefonon és chaten is kommunikáltunk! Azt írja, hogy nagyon sajnálja! (Mármint, hogy nem emlékszik!) És hogy hogyan tudna kiengesztelni?! Hááát…. ahhoz nagyon nyomós érv kellene, hogy én újra szóba álljak egy ilyen fickóval! Persze egy darab érvet sem kaptam!

Aztán… elegem van még… a telefonos romantikázásból! Persze.. ismerkedjünk! Örülök, mert jót beszélgetünk. Minden megy gördülékenyen.. bár a pasi kicsit sokat beszél… de lehet csak zavarában. Szóval jön az azonos hullámhossz, aztán az azonos csillagjegyből adódó érdekességek! Kíváncsivá tesz! Hátha Ő az! Hátha nem is valami másra vágyom, hanem valaki olyanra, mint amilyen én vagyok! Szóval telefonálgat.. újra és újra…. én felvetem, hogy találkozhatnánk esetleg! Hisz már nagyon kíváncsi vagyok rá. Erre ő: “Inkább beszélgessünk még így, ez olyan jó!” Hm… hááátöööö.. inkább látnálak már! Közben persze van furcsaság. Egy névtelen ex-feleség… aki megbántotta és azóta is haragban vannak! Nem túl jó hír, de hátha csak átmeneti! Nah.. szóval jön a randi napja! Barátnőmnek mesélem, hogy én erőltettem a randit. Azt mondja, jól teszed…. ki tudja.. lehet büdös.. vagy valami! (Persze csak viccel… de igaza van.. akármi kiderülhet)  Este találkozunk… sétálunk.. beszélgetünk. Élőben is sokat beszél… főleg az exéről. Bátorkodtam megkérdezni, hogy mi a neve? Mégiscsak kellemesebb lenne, ha úgy emlegetné! Ettől kategórikusan elzárkózik! Próbáltam bíztatni, hogy biztosan lenyugszanak a kedélyek, hisz még elég friss a dolog! De azt mondja, hogy ő soha többé nem akar beszélni vele! Hát.. ez elég furi! A gyerekek miatt muszáj lesz! Na mindegy…. nem forszírozom! Viszont udvariasan elköszönök… mennék már haza. Kapok búcsú puszit és ölelést… és én alig várom, hogy magam mögött tudjam végre azt a néhány km-t, ami a randink helyszíne és a fürdőszobám között tornyosul! Mert sajnos a barátnőmnek igaza lett! Nem volt jó szaga! A 80-as évek beli after shave-ekre emlékeztetett, és most mind ott csücsült az arcomon! Le akartam mosni!!

És hogy most… március 11-én késő este miből van elegem? Hm.. hosszú történet. Ő még mindig az előző két írásom főszereplője, a “londoni herceg”. Közben hazautazott… együtt töltöttünk egy hosszú hétvégét. Nem mondom, hogy felhőtlen volt. Voltak kételyeim a közös napok után… de valahogy nem ment az elszakadás! Szóval némi durcás nap után újra levelezünk.. próbáljuk megbeszélni mi történt…. több-kevesebb sikerrel. Amíg fasírtban voltunk felmentem az oldalra, ahol megismerkedtünk. Gondoltam nosztalgiázásként elolvasom az első néhány levélváltást. Persze azóta itt hibernáltam magam…. így nem voltam látható. Azt mondta, hogy Ő is leszedte magát. Azt gondolom, hogy ez így is történt…. most viszont meglepetést várt! A levelei mellett megjelent a fényképe! És ez bizony azt jelenti, hogy újra aktív! Hm… hát nem mondhatnám, hogy ugráltam örömömben! Persze én újra eltűntem… de azért birizgált a dolog. Így ma este újra megnéztem. Még mindig ott van! Éreztem, hogy ezt már nem hagyhatom szó nélkül! Szóval a ma esti chatelés közben úgy éreztem eljött a pillanat. Próbáltam utalni rá, hogy nem értem, hogy mi történik most köztünk. Én ugyanis, amikor azt gondoltam, hogy ennek itt vége lesz…. írtam neki egy meglehetősen hosszú és őszinte levelet az érzéseimről, és arról, hogy miket éltem át Vele! Ő viszont nem reagált, csak megköszönte! Én meg persze nem erőltettem semmit! Most viszont tudni akartam mi folyik itt! Nem értette, hogy miért kérdezősködöm.. aztán végül kiböktem! Láttam a fotódat az oldalon! Hosszú másodpercekig nem ír! “Azt hittem, hogy törölted magad!”  Nem, mondom, csak hibernáltam… ahogyan szerintem Te is! Csakhogy most újra látlak! Újabb kussolás! Most már percekig! Mit lehet erre mondani?! Anyit ír: “Sajnálom”…. én pedig ennyit: “Jó éjt!” Nah, ebből van most nagyon de nagyon ELEGEM!