Újra itthon!

2013 január 24. | Szerző: tuska |

2011 Tavasz…

„Itt a TAVASZ, legalábbis a naptár szerint. Hétvégén lemosattam az autót, erre ma hóesésre ébredtünk… ennyit a Tavaszról.

Most azt hiszem „Jól vagyok, igen jól vagyok…”  🙂 Legalábbis többször vagyok jól, mint rosszul.

A gyerekemet próbálom „visszacsábítgatni” magamhoz. A szülinapja előtti hétvégén elmentünk a Camponába. Találtunk egy őrült jó játszóházat! Én is csúszdáztam, a többi vállalkozó szellemű anyuka és apuka láttán. Nagyon jól éreztük magunkat. A kiscsaj arcfestést is kért. Nagyon szép lett, persze a nélkül is az!  🙂 Aztán hazafelé vettem Neki egy mini szülinapi tortát. Itthon felköszöntöttem. Édes volt! Örült mindennek.

Múlt hétvégén pedig autót takarítottunk együtt, aztán csavarogtunk, cipőt vettünk… Ezután velem töltötte az egész napot. Nagyon boldog voltam! Végre engem akar a gyerek!

Az apjával viszont nagyon nem akar lenni mostanában. Ennek nem örülök. Egyiküknek sem jó így!”

Nagyon szenvedtem a szüleimmel. Imádom őket, de nem tudok már velük élni! Közben a folytonos veszekedések a férjemmel… teljesen kiborítottak és elszívták minden energiámat!

„Nagy változások történtek a napokban.

Múlt héten vasárnap megláttam a férjem nyakán egy foltot. Szerintem ez a világ egyik legprimitívebb dolga. Szóval túl értelmes nem lehet a csaj…

Sajnos kiborultam. Azt hittem, hogy nem fog fájni, ha kiderül, hogy van valakije. De tévedtem. Fájt. Nem is kicsit! Teljesen összeomlottam! Szerencsére a barátnőm megint kirángatott.

Azt még hozzá kell tennem, hogy előző szerdán beszéltünk a férjemmel. Azt mondta, hogy utoljára teszi fel a kérdést, hogy mit akarok. Nem tudtam válaszolni. Elmondtam neki, hogy megfordult a fejemben, hogy visszajövök, de aztán mindig megbántott újra és újra. Szóval akkor visszagondoltam az egészet… Azt mondta, hogy ő se lesz már sokáig egyedül. Persze ez nem volt meglepő.

Aztán eljött Húsvét vasárnap. Szörnyű nap volt. Alig ettem, alig aludtam. Aztán hétfőn megint sírhatnékom volt egész nap. Délután aztán kijöttem a házhoz. Tudtam, hogy jönnöm kell! Nem volt véletlen! Itt volt a lány. Szörnyen dühös lettem!

Szóval hazaköltöztünk, mielőtt a rózsaszín fogkefét újabb holmik követik. Apa pedig elment randizni. Hm.. ez van. Úgy tűnik ennek így kell lennie. Egyébként a férjem azt mondta, hogy ez a költözés szerinte nagyon rossz ötlet, és inkább adjuk el a házat. Érdekes módon eddig erről hallani se akart.”

Annak idején egy hirtelen ötlettől vezérelve felkerestem egy asztrológust. Rendkívül érdekesnek találtam, amiket mondott. És mivel a múltam eseményeiről tökéletes képet alkotott, hajlottam rá, hogy elhiggyem a jövőt is! Persze ez nyilvánvalóan nem készpénz… az ember csak kovácsa a saját sorsának!

Viszont engem tökéletesen jellemzett. Azt mondta, hogy nagyon erős vagyok! Agyon se lehet vágni! Azt javasolta, hogy merítsek erőt a jó dolgokból, hogy aztán a rosszakat is át tudjam élni! Sokat gondoltam erre! És próbáltam így élni.

„Itthon vagyok! Jól vagyok! És ez a legfontosabb!

Apát nem sokat láttuk. Vasárnap kínlódtunk egy fél napot, aztán elment. Hétfő reggel még 10 percet találkoztunk. Ennyi. Azt írta ma hazajön. Beszélgetni szeretne. Kíváncsi vagyok. Úgy döntöttem, hogy mosolygós leszek és jókedvű. Nem hagyom, hogy megtörjön ez a helyzet!

Be kell valljam, azért rossz érzés volt, hogy nem jött haza az elmúlt éjszakákon. De most már nem érdekel. Jó, azért néha még kicsit várom. Én most megkönnyebbültem. Jó itthon. A többi meg majd kialakul.

Viszont szörnyen hiányzik egy ölelés, egy csók! És igen, a szex is! Úgy tűnik, nem vagyok fából! „