1.0NŐ 30-on túlhttps://ahogyenlatom.cafeblog.hutuskahttps://ahogyenlatom.cafeblog.hu/author/tuska/Nemrég azt mondta nekem valaki, hogy sok a problémája, ezért nem keresett. (Persze egy férfi volt az illető...). Mondtam Neki, hogy problémából mindenkinek jutott bőven, szóval ez nem kifogás.... de persze nem vagyunk egyformák. .... korombéli anyukának jutott például 2 gyermek, persze apuka sehol! Ez azért nem kis probléma! .... szintén hasonló korosztály, lassan tarthatatlanná váló házasság és mellé adott gazdasági helyzet, mely nem engedi az elszakadást. Szintén nagy probléma! .....40-es házaspár, akik sokunkhoz hasonlóan egyik hónapról a másikra élnek, és az apa lába alól kihúzzák a talajt! Kiesik egy fizetés. Kétségbeejtő! ..... és ami engem illet.. .:) .... sorolhatnám, mint mindannyian.... de megbirkózom velük. Viszont van, amivel nagyon nehezen boldogulok. Ezek nem a mindennapos megélhetési problémák, nem is munkahelyi vagy magánéleti gondok. Viszont őrülten fontos! A gyermekem lelkivilága! A kislány, akinek kiszakítottam az életéből az apukáját, hogy a saját boldogságom útjára lépjek. Hogy olyan életet élhessek, amiben szabadnak érzem magam és egyenrangú társa lehetek Valakinek. És ott van Ő a pici, törékeny lelkével és a kis okos gondolataival és kérdéseivel. Hogyan mondjam el Neki, hogy apa miért nincs velünk? Hogy engem tulajdonképpen milyen célok vezéreltek akkor, amikor meghoztam ezt a borzasztóan nehéz döntést és kettétörtem az addigi életünket.És hogyan számoljak el a saját lelkiismeretemmel? Hogyan próbáljam meg pótolni a másik szülőt, aki nyilvánvalóan rendkívül fontos szerepet kellene, hogy betöltsön egy gyermek életében? Hogyan legyek jó anya, ha ilyen terhek nyomják a lelkemet? Elmondom. Homokba dugom a fejemet és bedobom ezt a "problémát" is a többi olyan közé, amivel nem foglalkozhatok minden nap. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ezzel mérgezzem a gondolataimat, hisz nincs értelme. Nincs értelme azon gondolkozni, hogy mi lett volna ha... Nekem az a dolgom, hogy erős legyek a mindennapokban! Hogy mosolyogva ébresszem a lányomat, és megnevettessem, ha nyűgös és nincs kedve kinyitni a pici szemét. Hogy érdeklődve hallgassam életének rendkívül fontos kis eseményeit. Hogy telerakjam a hűtőt a kis rajzaival és erősítsem az önbizalmát a végtelen dicséretekkel! Hisz ez a legfontosabb! Hogy mindketten jól érezzük magunkat és hatalmasakat nevessünk azon, ha lepottyan a fogkrém a fogkeféről vagy éppen lecsúszik a sapka a szemére menet közben. Így hát elűzöm a fejemből a negatív gondolatokat és élvezem a percet. És megpróbálom Őt is erre tanítani!rich